A másik Pablo*

Pablo Milanés és én felejthetetlen estét töltöttünk el a Tribuna Antiimperialista-nál. Ő a színpadon énekelt, én pedig egy molinót tartottam, amelyen Gorki neve állt. Az ő koncertje majdnem három óra hosszat tartott, a szövetet, amelyet mi szemtelenek tartottunk, másodpercek alatt szétszaggatták**. Annak ellenére, hogy olyan közel voltam a Yolanda szerzőjéhez és előadójához, azon az augusztus 28-án úgy gondoltam, hogy több ezer kilométer választja el az én nonkonformizmusomat az ő elégikus természetétől. Tévedtem.

Olvastam az El Público-ban megjelent, vele készült interjút , és ha válaszai közül bármelyiket is Havanna egyik nyilvános terén mondaná el, biztosan verést kapna érte. Az általa megfogalmazott kritikus vélemény nagyon hasonlít arra, ami miatt ezt a blogot elkezdtem, és néhány mondatát akár én magam is mondhattam volna. Amikor azt válaszolja “Egyik irányba sem tudunk elmozdulni a dermedtségtől, terveket szövünk egy olyan jövőről, amely soha nem tűnik közeledni” , jobban megérint, mint az összes dala együttvéve. Ezt a jövőt, amiről beszél, színes fényekkel telinek festették le előttünk, amelynek zenei aláfestésében az ő hangján halhattuk: “Cuba va!” . Azért, hogy elérjük ezt a délibábot, minden áldozat kicsinynek tűnt, még az is, hogy elhallgattuk különbözőségeinket, vagy hogy magunkba fojtottuk a bennünk felhorgadó kritikát.

A színek azonban kifakultak az Utópia öregedő vonásain, és az eltelt idő során a győzelmi szimfónia a túlélés macskazenéjévé változott. Pablo Milanés dalai ma már inkább azon régi idők himnuszai, amikor még ártatlanok és hiszékenyek voltunk. “Sokan félnek beszélni” mondja most, és én a térdeimben rezdülő remegéssel igenelek, hiszen a vélemény ára ma még túlságosan drága. Gitárjának feszes húrjain, s az akkordokon túl, tegnap a legjobb hangot ütötte meg, elénk tárva az egyet nem értő polgár hatalomra mutató ujját. Több millió kubaival dúdoljuk ezt a zenét, de csak ő képes ezt azon a meleg hangon elénekelni, amellyel egykor elhitette velünk mindennek az ellenkezőjét.

A fordító megjegyzése:
* Pablo Milanes énekes és dalszerző, a nuvea trova stílus egyik alapítója, gitáron és zongorán játszik, s Kuba egyik legnépszerűbb zenésze.

** A Yoani és barátai által tartott molinót az őket figyelő rendőrök tépték darabokra. Az eseményről, s az ügy háterréről a http://www.desdecuba.com/generaciony weboldal archívumában, az augusztusi blogbejegyzésekben olvashatók részletek.

(A fordító elérhetősége: taragui kukac interware pont hu)

About these ads

Hozzászólás

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s